Kapisztrán.hu‎ > ‎Szertár‎ > ‎

Kapisztrán Szent János

1386. június 24-én, Keresztelő Szent János napján, este öt óra tájt született az olasz Abruzzo hegység Capestrano városkájában. Atyját, a német származású zsoldos kapitányt, már hatéves korában elvesztette, amikor is ellenségei a fiatal János szeme láttára gyújtották fel a házukat. Ekkor halt meg János négy testvére.

Tanulmányait részint otthon, részint a perugia-i egyetemen végezte, ahol az egyházi és a világi jogból doktorátust szerzett. Ezután bírói pályára lépett, s csakhamar a nápolyi legfőbb törvényszék elnöke lett. Minthogy azonban nem látta biztosítva bírói függetlenségét, otthagyta a bíróságot, s a nápolyi király huszonhat éves korában Perugia és környéke kormányzójává nevezte ki. Ez a terület csak nem régen került a nápolyi királyság alá, s ezért csak igen nagy bölcsességgel és eréllyel lehetett vele szemben boldogulni. János két évig minden különösebb baj nélkül kormányzott, ekkor azonban egy belháború során fogságba ejtették. Amikor pedig merész elhatározással menekülni próbált és menekülése nem sikerült, kegyetlen bosszút álltak rajta. Ez teljesen megtörte. Itt a börtönben egy látomásban látta Szent Ferencet, és ez megérlelte benne azt az elhatározást, hogy ferences szerzetessé lesz.

Nagy nehezen sikerült kiváltania magát: elrendezte ügyeit hozzátartozóival, mennyasszonyával, s aztán fölvételért a perugiai ferences házfőnökhöz fordult, aki szilárdan elutasította. Ekkor papír püspöksüveget tett a fejére, fölírta rá élete bűneit, s hátrafelé ülve szamár hátán végigment azon a városon, amelynek azelőtt kormányzója volt. Ezt minden gúnyolódás ellenére megtette. A házfőnök így is alig volt hajlandó felvenni, de hosszas beszélgetések után 1416. október 4-én (Szent Ferenc napján) novíciusként a zárdába lépett. A kor legjelentősebb ferences hittudósánál, Sienai Szent Bernardinnál (1380-1444) elvégezte a hittudományi tanulmányokat, 1420-ban harmincnégy éves korában.

Ezután rövidesen megkezdte nagyarányú működését, amelyből 35 év Itáliára és Franciaországra, a legjelentősebb öt év pedig Közép-Európára, elsősorban hazánkra esik. Prédikált, mint bűnbánati szónok hihetetlen tömegek előtt (Milánóban például egyszer 125 ezer ember hallgatta), küzdött az eretnekek ellen (már 1417-ben, később a husziták ellen) meglepő sikerrel, teljes odaadással dolgozott rendje megújhodásán, sokat fáradt a keleti szakadás megszüntetésén, és többször eljárt különböző pápai megbízásokban.

Hatvanöt éves volt már, amikor 1451-ben III. Frigyes kívánságára, mint pápai követ átkerült az Alpokon túli országokba. Mint bűnbánati szónok bejárta egész Közép-Európát, hogy aztán magyar földön tegye rá működésére a koronát.

Mikor 1453. május 29-én a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, megnyílt számukra a hódítás lehetősége nyugat felé. Ezt akkor csak V. Miklós pápa látta. Utóda, Callixtus keresztes hadjáratot hirdetett (1455. május 15-én). Német segítség nélkül a hadjárat sikertelennek látszott, de ők tanácskozáson kívül semmit nem tettek az ellenállás érdekében, noha Kapisztrán rengeteget fáradozott. Ezután 1455. tavaszán Magyarországra érkezett. Hunyadi Jánostól és Dénes esztergomi érsektől vett tájékoztatás után a győri és budai országgyűlésen mindent elkövetett, hogy a rendek közt szűnjön meg a pártoskodás, s induljon meg a török elleni hadjárat. Támogatta őt Juan Carvajal, pápai bíboros-követ aki Buda főtemplomában föltűzte magára a pápától küldött és megszentelt keresztet (1456. február 15-én).

Miután az 1456. év tavaszára tervezett nemzetközi hadjárat nem jött létre, Hunyadi megkezdte seregének szervezését, Kapisztrán pedig hozzáfogott a keresztes had toborzásához. Ugyanennek az évnek a nyarán a hőslelkű ferences szerzetes már nagyobb számú csapatokat tudott szállítani a nándorfehérvári várkapitánynak, Szilágyi Mihálynak. De Fehérvárott saját szemével kellett meggyőződnie, hogy dél felől közeledik a török sereg s a Dunán a vár alatt ott áll a hatalmas hajóhad. Erre otthagyta a várat, s Pétervárad mellett találkozott Hunyadival. A kard és a kereszt hőse összefogott s közös erővel három jelentős haditényt vittek végbe. Callixtus pápa június 29-én elrendelte, hogy az egész keresztény világ böjttel és bűnbánattal engesztelje az Urat. Hogy a hívek erről meg ne feledkezzenek, naponta dél tájban félórás szünetekkel háromszor húzzák meg az összes harangot a földkerekségen.

Legelőször is jól kidolgozott haditerv szerint július 14-én a kis magyar hajóhad Hunyadi és Kapisztrán gyalogos seregének fedezete alatt megütközött a hatalmas török hajóhaddal. Kapisztrán a parton magasra emelt kereszttel buzdított, Hunyadi kardja a hajókon villogott s Szilágyi hátba kapta a török sereget. A két tűz közé került török hajóhad tönkrement, s a Duna felől a magyar sereg szabadon közlekedhetett a várba, s hozzáfoghatott annak megerősítéséhez a török gyalog haderővel szemben.

Június 21-én, szerdán este a török nagy támadást intézett a vár ellen. Heves küzdelem indult meg az ostromlók és a védők között. Mindenfelol hangzott Jézus és Mohamed neve.

A keresztények nem csak Hunyadi irányítását hallhatták, hanem ott láthatták a vár egyik tornyában a ferences barátot, amit magasan tartja a kereszt zászlaját, s imája árad Jézus serege felé. A magyar sereg győzött az Úrjézus nevében.

Hogy pedig ez a győzelem teljes legyen, másnap a keresztesek megtámadták a törököt. S a kis csapat, amelyet Kapisztrán Jézus nevét viselő bottal vezényelt, s később Hunyadi és Szilágyi vezérelt, megint diadalt aratott.

Hogy ez a hármas győzelem, amelyhez Kapisztránnak annyi köze volt, mit jelentett - az egész kereszténység számára, arra legjellemzőbb, hogy hírére Európaszerte felhangzott a hálaadó Te Deum, III. Callixtus pápa arra a napra (aug. 6.), amelyen a győzelem híre Rómába érkezett, külön ünnepet (Urunk színe változása) rendelt el, s a déli harangszó az egész kereszténységben e diadal dicsőségét hirdeti.

A nagy győzelem után három hétre (1456. augusztus 11-én) meghalt Hunyadi, s három hónapra (október 23-án este kilenckor) Kapisztrán vértanúja volt.

A török hódoltság zavaros korában eltűnt az újlaki (Szerém megye, ma Ilok) kolostorból holtteste, s azóta nyoma veszett. Az egyház szentjei, a magyar nemzet hősei közé iktatták.


A csapat rover raja Újlakon, Kapisztrán sírhelyénél 2005-ben

1921. óta a budai várban felállított szobra hirdeti dicsőségét, s ő, mint a nemzeti hadsereg egyik védőszentje, a magyar vitézek számára ugyanaz, mint aki volt szerinte Hunyadi: tükör, amelybe a keresztény vitéz belenéz és megtanulja, milyen a katolikus hősiesség és áldozatosság.

Életében és halála után is csodák százait jegyezték fel.

Boldoggá 1622-ben XV. Gergely avatta, szentté 1690. október 16-án a Szent Péter-bazilikában VIII. Sándor avatta, I. Lipót császár kérésére. A katolikus egyház 1969-től október 23-án ünnepli.

Comments